|
Mikor kerültél kapcsolatba a sporttal?
Habár az ultrafutást mindössze hat éve űzöm aktívan, korábban is életem szerves részét képezte a sport. Eleinte kerékpártúráztam és teljesítménytúrákon vettem részt a szüleimmel. Miután a sportturisztikából kinőttem magam, eleinte futva gyűrtem le a teljesítménytúrák megadott távját, majd tizenhat éves koromra az utcai futóversenyek vették át a főszerepet. Tizenhat éves korom óta futok félmaratonokat, maratonokat, tizennyolc éves korom óta ultramaratonokat.
Mit jelent számodra az ultrafutás?
A futás számomra több mint sport. Az ultrafutás az egy életforma, a test és a lélek harmóniájának a megteremtése, a döntés és akarat sikere, művészet és kitartás, önnön életünk irányításának a győzelme.
Milyen előnyöd vagy hátrányod származott a sportból?
Kezdeném a fáradásos combnyaktöréssel. Ez egy nagyon komoly, hosszas kihagyással járó sérülés. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy szövődmények nélkül vissza tudok térni a közeljövőben. További hátrány az úgymond elpazarolt idő. Mindig is mondtam a haveroknak, hogy a napi több óra edzést, ha nyelvtanulásra fordítottam volna, akkor nyelvtudás terén hol tartanék most?!
Viszont az edzésekre szánt idő mégsem számít életem elpazarolt periódusának. Az ultrafutás megedzett az élet nehezebb időszakaira, ugyanakkor céltudatosságra, precizitásra nevelt. Mindemellett rengeteg tapasztalatot szerezhettem versenyeken, nagyszerű barátokat és egyszerre égetnivaló felebarátokat gyűjtöttem össze.
Meddig és miért akarod csinálni?
Trükkös kérdése, a válaszomat két pontra bontanám.
A-pontba a versenysportot sorolom. Ezt legalább tizenöt-húsz évig. Világcsúcsokat szeretnék döntögetni, ehhez viszont egy tudatos, évtizednyi előkészület, precíz munka és persze érett mentalitás szükségeltetik. Ezt nem lehet egyik napról a másikra összedobni. Ezért művészet az ultrafutás.
B-pontba sorolnám a szabadidősport kategóriát. Nem tudom elképzelni magamat ötven évesen a versenysportban, viszont szabadidősportként, hobbiként, életformaként mindörökké megmarad számomra a futás.
Miért akarom a versenysportot legalább tizenöt-húsz évig űzni, és miért akarom, hogy a futás mindörökké életem szerves része legyen?
A kettes vázlatpontban kivesézett ars-poeticám minderre magyarázatul szolgál.
Miért lettél tagja az UNIX-nak?
Amint a korábbiakban is említettem, az ultrafutás többet jelent számomra, mint sport. Különösképp a sérülésem óta gondolkodom így. Éppen emiatt nem futószalagon szeretném gyártani a jövőben az eredményeimet egy klubnak, és annak számomra teljesen idegen vezetősége felé. Egy vezetőség részére, akik engem tárgyként, pályázati forrásként kezelnek, egy esetleges sérülés esetén pedig semmibe vesznek? Nem a mókuskerék fíling motivál, sokkal inkább egy baráti társaságban tudom elképzelni a jövőmet. Tudom, van baráti társaság a sporton kívül is, akikkel el lehet járni sörözni. Viszont a baráti társaság és a minőségi munka olyan szintű párosítása, mint ami az UNIX-ban tapasztalható, nagyon kevés, sőt talán egyetlen klub esetében nincs jelen. | 
